Archive for 2010. február

Tillmann J. A. : Miről is szólna egy szívem szerint való lap? (1994)

február 5, 2010

Schrift ff

Miről is szólna…?

Mindarról, ami átrendeződőben van (azaz szinte mindenről), ahol sűrűsödések rajzolódnak ki, ahol történetek rétegződnek kiterjedtebb mezőkké, netán akár kontinentális tömbökké;

ahol már vagy éppen felsejlenek egy terület tarkaságon túlmenenő konfiguráció;

ahol felismerések összegződései erősítik egymást és feszítik szét korábbiak felszínét;

ahol formák vagy fogalmak mezőiből fogható és követhető térképek rajzolódnak ki, melyek mentén bejárhatóvá (vagy újrajárhatóvá) válik egy-egy (elvadult) vidék;

ahol megjelennek a visszavonultság szigettengerének sehol másutt meg nem szerezhető tanulságai és találmányai (az egykori sivatagi eremitáktól kezdve a közeli és a távol-keleti szerzetességen át a mai csillagdák és a tébolydák lakójáig);

ahol hozzáférhetőek a szellem & lélek feledésbe merült vagy errefelé még el nem érkezett felfedezőinek leletei;

azon helyekről és eseményekről, ahol a kutatások elkezdik érinteni az elérhetetlent és ezenközben a kutató képes kapcsolatot tartani a hátrmaradottakkal, a máshol kutatókkal és a másként keresőkkel;

ahol a különféle messzeségekből érkezők egymás mellett szóhoz juthatnak, másságaik megütközhetnek, összecsendüléseikből – olvasóikkal egyetemben – ösztönzést kaphatnak, tévedéseikből tanulhatnak;

ahol kirajzolódnak a szellem erőterei, bolygó- és csillagrendszerei, elkülönülnek térközei és mégis láthatóvá válnak mindenen túlnyúló hálózatai, a jelen határain is átívelő szólamai;

ahol transzparenssé válnak a tények tolakvó tömbjei;

ahol megfeszített munka vagy váratlan világosság nyomán áttetsző válik egy terület tarkasága, eloszlik a tanácstalanság homálya;

ahol a módszeres megismerés – szívós kételytől kísért – felderítőinek úti beszámolói éppúgy helyet kaphatnak mint a belső utak kutatói és a névvel még nem bíró kísérleti művészetek és tudományok művelői;

ahol merő vélemények helyett magas feloldású érzékenységen átszűrt, szenvedést sem kímélve megmunkált és átszellemült, a játék könnyűségét és a kétségbevonás komolyságát sem nélkülöző érvek és művek állnak jót önmagukért…

Bp. 1994. 11. 10.

Reklámok

Tillmann J. A.: Változatok világkiállításra (1991)

február 5, 2010

Mercede stern

 

A Világkiállítás – egyebek mellett az elmúlt 70 év, valamint a MOSZFILM, ill. Vera Muhina emlékére – egy hatalmas, égnek meredő csillag lenne. E csillag egyik ága a Dunántúl, egy másik pedig a Tiszántúl földjében nyugodna. Ezáltal egyszerre jelképezné Kelet és Nyugat egységét, a kiállítás gondolatának világszerűségét, s – végül, de nem utolsó sorban! – eszméjének e földben való begyökerezettségét.

Elképzeléseink szerint Kelet felől nézve a csillag ötágú lenne. Kicsinyített változatain ugyan sípolni is lehetne (vö. ötágú síp), de legfőképpen arra szolgálna, hogy jól láthatóan kiábrázolja az ex oriente lux jegyében érkező hajnalpírt. A Világkiállítás csillaga a legelőnyösebb oldalával Nyugat felé fordulna. Ebből az irányból nézve háromágúnak látszana, mely három ágat egy kör fogná össze. Ennek forgó változatát a Mercedes-Benz szakértői valósítanák meg.

Lehetőséget látunk még arra is, hogy Szentföld (Izrael, Palesztina) irányába hatágú, áttört formát és égszínkék színezetet mutasson. (A félhold formájú változatot egy később közreadandó függelékben tesszük közzé.)

A Kiállítás kolosszális emblémája ugyanakkor alulról, az országlakók felől nézve egy szabályos négyágú (keletről nyugatra és északról délre húzódó), virágmintás, súlyos és levehetetlen keresztet formázna.

(Public Relation)

A közkeletű kisnemzeti tévképzetek elképesztése érdekében közzé kellene tenni, hogy Magyarország nagy ország ! Közismerten tüneményes tarkaságú térségei mellett (ellenére/dacára, stb.) Bábel és Bejrút is elfér benne! Vannak még feltáratlan bizánci, etelközi és hunniai területei is. A terek torlódásán túl az idők sokasága is kavarog benne: egyes részein még el sem kezdődött az újkőkor, van ahol még mindig mohácsokat vívnak, némely parabolaalakú szigetén pedig már a jövő lidérceinek szemlélésén is túljutottak.

Erre való tekintettel kívánatos elhíresztelni, hogy itt van a Világ Közepe, a Föld Köldöke. (Különben is: a Kelet itt adja be a kulcsot a Nyugatnak – érdemei elismerése, és marka tartása mellett.)

(Közlekedés)

A Világkiállítás megközelítésének problémáját – tekintettel az infrastrukturális ínségre! – indokoltnak látszik egy időgép segítségével megoldani. Ez a berendezés – egyetlen ugrással! – 1948-ból közvetlenül 1984-be röpítené a látogatókat. ( A készülék kifejlesztésénél igénybe kellene venni a jól bevált keleti kapcsolatokat. A berendezést bárhová lehetne telepíteni, ami ráadásul világszerte híressé tenné vajákosainkat, a Központi Parafizikai Kutatóintézetet pedig időtlen időkre megrendelések tömegével árasztaná el.)

Maga az utazás mindössze egy obulusba kerülne, amit a Történelmi Szükségszerűség nevet viselő kísértet kezébe tartozna nyomni az utazó. Az utazás egyúttal alkalmassági vizsgaként is szolgálna: amennyiben az illető nem kerülne a kísértet kezébe, úgy már nyugodtan folytathatná útját a Közel-Kelet-Európai Korszellem Vasútján.)

(A Kiállítás)

A Kiállítás egészét a Megkésett Modernizmus Magyar Múzeuma rendezné meg, mely intézmény akkorra már egybeesne az ország teljes területével. A Múzeum megvalósítására, tüneményes térségeinek egyetlen tető alá hozására két út is kínálkozik:

I. A Múzeum (Magyarország) becsomagolása. Az örök és megbonthatatlan bolgár-magyar barátság jegyében erre a világ minden részén bércsomagolást vállaló Christot kéretik fölkérni. A csomagolóművész ezúttal különféle kelméket alkalmazhatna – hasonlíthatatlan színességünk hangsúlyozására. (Ezek a munkálatok egész iparágak felvirágzásával járhatnak együtt.) A csomagolás elkészülte után, zsineggel gondosan átkötve, az Inconnu művészcsoport postára adhatná, ahonnan – a fél világ bejárása után – címzett ismeretlen / Inconnu felirattal (és megszámlálhatatlan élménnyel gazdagodva) térhetne vissza! (A Fragile! felirat semmiképpen nem felejtendő!)

II. Amennyiben a becsomagolás bárminemű akadályba ütközne, a múltba révedt modernizmus magyar leleteinek kiállítására kézenfekvőnek tűnik a teljes területnek műgyantával történő leöntése. Ez az eljárás – egyebek mellett – megakadályozná az álladalom további állagromlását!

A formák élénkítése és felfrissítése végett lehetőséget kellene adni tetszőleges területeknek a piros, a fehér és a zöld színekkel történő elszínezésére. Ez a távolról érkező vendégeket a Niagara fölött folyvást ívelő szivárvány egy szeletére emlékeztetné, továbbá, a honi szívek mellett, a taljánokét is megdobogtatná. Az ekként színezett szeleteket a vámőrség hiteles helyeinek pecsétjével ellátva, kemény pénzért áruba lehetne bocsátani a gyantába fúrt alagutak elágazásainál.

A megszilárdulása előtt jól alakítható anyagba különféle kiállítótermeket és pavilonokat lehetne kialakítani. A véres és meddő vitákat előre elkerülendő, mindenki lehetőséget kapna egy különálló kiállítóterem kialakítására. Ezek a termek éppúgy készülhetnének antropozófikus alapozású népi ornamentikával, mint a későmodern dekonstruktivizmus előregyártott kozmopolita elemeiből, vagy akár a leghitelesebb etelközi eklektika stílusjegyeivel. (Az amúgy is nélkülözhetetlen barlanglakás szerepkörén kívül a későbbiekben temetkezési helyként is szolgálhatnak.) A kiállítótermekben ki-ki tetszése szerint nemzeti klipeket vetíthetne az arra tévelygőknek.)

(A Kiállítás szignálja )

A világkiállítás szignálját, a szokásosnál százszorta nagyobb térerővel, a kihangosított Nemzeti Nagyadó adná a világ tudtára. Ennek dallamát – híven haladó hagyományainkhoz – a Vakpali címen ismert induló későbbiekben kiválasztandó része alkotná. A világnak szánt szövege pedig egyedülálló vonásainkat hirdetné:

1. (hosszú változat) Sármunk, Ojjé, az Sorolhatatlan

2. (rövid változat) S.O.S.

E szöveg házi használatra, azaz magyarról magyarnak magyarra fordítva egyszerűen csak annyit jelentene, hogy a világszerte ismert segélykérő rövidítés mellett a baj forrását is megadnánk:

Mentsétek Meg Lelkeinket a Millenáris Mákonytól!

Megjelent: Élet ÉS Irodalom 1991. 09. 04.

COPYRIGHT Tillmann J. A